30. SPAR BUDAPEST MARATON 2015.10.12.

Önkéntesünk, Valter Éva, tegnap, a jubileumi 30. SPAR BUDAPEST MARATON-on 4 óra 15 perc alatt futotta le élete első maratonját. Ezzel is szeretnénk népszerűsíteni a mozgást, a sportot, azon belül is a futást. Idézzük Éva élménybeszámolóját:

"A maraton előtt, azt hiszem, sokkal jobban izgultam, mint az első félmaraton versenyem előtt. Talán azért, mert az első félmaraton versenyt megelőzően már háromszor edzésnapon is lefutottam a 21 km-t. Amolyan szorgalmas, szívós, biztosra menő típus voltam világéletemben. Többen mondják, hogy nem szabad a versenytávot a verseny előtt lefutni. Hát én lefutottam, biztos ami biztos smile hangulatjel:) Ráadásul az első félmaratonra pontosan egy évet készültem, minden napos futásokkal, szép fokozatosan növelve a heti futásmennyiséget. A maratonra ezek után három hónap alatt készültem fel, mondhatni spontán alakultak az események :)

A maratont 2016. tavaszára terveztem eredetileg, de mivel a májusi, júniusi és júliusi félmaraton versenyek után augusztusban nem neveztem be egy versenyre sem, ezért elkezdtem megnövelni július második felétől a napi, és ebből következően a heti futásmennyiséget. Korábban napi 5 km-t futottam, és havonta egyszer egy félmaratont. A heti futásaim akkoriban 40 km körül mozogtak. Július közepétől elkezdtem napi 10 km-t futni, és szombatonként hosszút futottam, 10-15%-al hétről-hétre emelgettem a futásaimat, míg el nem értem a 40 km-t. Egymást követő három héten futottam 37-40-37 km-es hosszúfutásokat, ekkor már a heti futásmennyiség elérte a 110 km-t. Heti egy pihenőnappal minden nap futottam, volt, hogy heti kétszer naponta kétszer is, reggel és délután. Nekem ez így jólesett, bírható volt, egészen biztos vagyok benne, hogy köszönhetem ezt a munkámnak is. Kismama és Babás jóga oktatóként minden nap több órát nyújtok együtt a kismamákkal és anyukákkal :)

Egy kedves kollégám, Ócsai Zoltán, aki többször teljesítette a maratoni távot, meghallva, hol tartok az edzésemben, megjegyezte, nem érti, miért várnék tavaszig az első maratonnal, hiszen régen készen állok rá. Ezzel beletette a bogarat a fülembe. Arra biztatott, induljak a SPAR Maratonon októberben.

Megnéztem, mikor lesz a SPAR Maraton. Pont a lányom névnapjára esett :( Megkérdeztem a lányom, mit szólna hozzá, ha a névnapján futnám a maratont, és ő jönne szurkolni nekem, cserébe rendezek neki nagy névnapi bulit a maratont megelőző napon a családom egyik felével, a rá következő szombaton pedig a másik felével. Ez így tetszett neki. Megkérdeztem a családom egyik és másik felét, és a sors úgy hozta, hogy pont jó volt mindenkinek ez az időbeni elrendezés :) Úgyhogy beneveztünk a SPAR Maratonra :)

Elérkezett a maraton előtti utolsó előtti-előtti hétvége, amikor lefuthattam volna a 42 km-t. Ugyanolyan hűvös, párás idő volt azon a vasárnap reggelen is, mikor kísérletet tettem a táv teljesítésére, mint a verseny napján. Úgy éreztem, csak akkor állhatok nyugodt szívvel a rajthoz, ha ez a kísérlet sikerül. 37 km-nél adtam fel :( Ismételten nem sikerült edzésnapon elérni a 42 km-t. Ez már a harmadik sikertelen kísérlet volt. Nem érdekelt, hogy mindenki azt mondta, nem szabad lefutni edzésnapon a versenytávot. Én szerettem volna megcsinálni a verseny előtt. Én hittem benne, hogy a sokak által emlegetett és rettegett "fal" nem létezik, ha legalább egyszer megmutatom a testemnek és az agyamnak, hogy ez a táv legyőzhető. Így hát kétségbeejtő volt a tudat, hogy nem sikerült egyetlen egyszer sem elérni a bűvös 42 km-t.

Felhívtam futós barátnőmet, Szekeres Nyulat, aki összehozott egy ultramaratonista barátjával, Steve-el. Kaptam sok jó tanácsot tőlük is, a Fóti Atlétika vezetőjétől is. Mit egyek, mit igyak, mit vegyek fel, taktika, tempó. Kaptam hideget-meleget. Túlterheltem magam. Túl gyors volt a felkészülés. Csoda, hogy le nem sérültem. Aztán jött még az időjárás előrejelzés is: 10 fok, szakadó eső. Sakkoztam, hogy fogom ezt megcsinálni. Még soha nem futottam 4.5 órát szakadó esőben.

Közben zajlott az élet. Elérkezett a lányom névnapi nagy családi bulija. Korán keltünk a férjemmel, aki rengeteget segített, hogy a lakoma előálljon, mégse hajtsam szét nagyon magam a maraton előtti napon. A hangulat fantasztikus volt, a buli remekül sikerült, mindenki boldog volt. Az időjárás azonban nem sok jóval kecsegtetett. Még mindig úgy tűnt, hogy másnap szakadni fog az eső. Én még most sem adtam fel a reményt: bármerre futok is másnap, engem elkerül az eső. Így kell lennie.

Beköszöntött a maraton reggele. Itthon Fóton esett az eső, és csípős hideg volt. Ejnye, hát nem működött a varázslat? Aztán mire beértünk a Városligethez, már alig szemergett, és mire beálltam a rajtzónába, teljesen el is állt. Mi több, le is kellett vennem az esőkabátot, mert a tömeg olyan jó meleget adott.

Ahogy lépésben araszoltunk a startvonal felé, szíven ütött a maratoni hangulat, kicsordult a könnyem. Úristen, itt vagyok! Másfél év futás után! Jaj, most nehogy bőgni kezdjek, mindjárt indulnom kell!

Vitt magával a tömeg az első 18 km-en, mint a szél. Akárhányszor az órámra néztem, 5:15-5:30-as perc/km-es időket láttam rajta, kivéve a kanyarokban, szűkítőkben, emelkedőkön. Még a 30. km-nél is 3 órán belül voltam. Több ponton várt a családom, a férjem, a lányom és a futós barátnőm. A férjem aggódott, hogy túl gyors lesz a tempóm, eredetileg 4-4 és fél óra közötti befutást terveztünk, 6:00-6:30-as tempóval. De én úgy éreztem, jó lesz így, meg tudom, meg kell csinálnom!

A nap meglepetéseként a hugicám és a férje bukkant fel hol itt, hol ott. A hugicám még futott is velem, mindig pont jókor, jó tempóban. Kiderült, hogy az egész családom hetek óta tervezgeti ezt a meglepetést nekem. A nagyi és barátok vigyáztak a négy kislányra, míg a szüleik nekem szurkoltak. Elmondhatatlanul jólesett, mondhatni szárnyakat adott smile hangulatjel:)

Amikor a félmaratoni távon túljutottam, a térdem és a csípőm jelzett, hogy általában nem szoktam ilyen sokat futni, most már talán megállhatnánk. Innentől azért már a fájdalom is elkísért az utamon, és megkezdődött fejben a visszaszámlálás, az önbiztatás: már a felén túl vagy, már csak egy bő 10-es, már csak egy napi futásadag, már csak egy rövid futás stb.

Óriási segítséget jelentett, hogy amikor Steve befutott, visszafordult értem. A 38-39. km környékén találkoztunk. Azt hiszem, ha nem jön vissza értem, akkor is beértem volna, de mivel egy kicsit mindig előttem futott, szinte húzott előre magával, arra ösztökélt, hogy igenis nyomjam meg a végét, ne lassuljak be. Így sikerült a 4 óra 15 perces idő. Köszönöm Steve! :)

Köszönöm mindenkinek, aki bízott bennem, aki hitt bennem! Köszönöm Szekeres Nyúlnak, hogy egyáltalán a versenyzésre biztatott, hogy összehozott Steve-el, és kijött szurkolni. Ócsai Zolinak, hogy az októberi SPAR maratonra rávett. A férjemnek, aki mindenben mellettem állt, és mindig összerakott egy jó masszázzsal, ha széthajtottam magam, nevezett, útvonalat tervezett, tápolt izóval, magnéziummal, papírzsepivel, cipelte a mindenes hátizsákot, futott vele egyik tali pontról a másikra, ha kellett A lányomnak, aki végig szurkolta a SPAR Maratont, és nagyon büszke rám. Az egész családomnak, akik szurkoltak, szervezkedtek nekem. Steve-nek, aki ellátott jó tanácsokkal, izóval, és befutott velem az utolsó 3 km-en. Köszönöm minden tanítványomnak, kollegámnak a szurkolást! :)

Tényleg nagy boldogság lefutni a maratont! Fülig ér a szám tegnap óta! Ragyognak bennem az emlékek! Éld át te is!




Kövess minket a Facebook-on!